2018. január 23., kedd

A busójárás mondája


Többször készítettünk az évek alatt busómaszkokat. Idén előástam egy mondát a busójárásról. Igen, ástam, mert mire rátaláltam sok- sok oldalt kellett átnéznem. Mondjuk, érdekes volt. Sok információt, tényt és találgatást olvastam.


Busójárás mondája


A mohácsi csatát követően a törökök egyre nagyobb területen telepedtek le. Egy idő múlva már a gyerekeket is elrabolták. A fiúkból janicsárokat, a lányokból háremhölgyeket neveltek. A mohácsiak egyre többen kényszerültek búvóhelyet keresni a Mohácsi- sziget mocsaras, nádas vidékén. A szigeten gyűltek össze.
A török még nappal is félt erre a területre bemerészkedni. A menekültek egyre bátrabban kezdtek viselkedni. Már nappal is mutatkoztak, esténként tüzet rakva beszélgettek. Ahogy haladt az idő, egyszer csak az esti, tűz melletti beszélgetés alkalmával megjelent egy igen öregember. Így szólott hozzájuk:
-          Ne keseredjetek el! Mindnyájatok élete meg fog változni! Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez.  Ti fogjátok kiűzni a kontyosokat! Jelet fogok küldeni számotokra, amikor elérkezett az idő. Készüljetek fel a harcra, készítsetek különféle fegyvereket fából, faragjatok magatoknak fűzfából rémisztő álarcokat, álljatok harcra készen mindenkor! A jel egy viharos éjszakán érkezik mindannyitoknak: aranyos ruhába öltözött vitéz képében, rémisztő álorcában.
Ezzel, ahogy jött, úgy el is tűnt a vénséges vén apóka.
Az emberek nem győztek csodálkozni, mi is történt… Másnap nekifogtak a készülődésnek. Fegyvereket, álarcot, öltözéket készítettek, és vártak. Vártak évek hosszú során keresztül. Már rég a sziget fáinak tövében pihentek azok, akik még látták a tűz mellett az aggastyánt, amikor egy rettenetes vihar alkalmával úgy éjfél felé ott termett az aranyos ruhás, délceg lovag.
Némán intett: utánam!
Erre mindenki felkerekedett.
A törökök a vihar alatt behúzódtak a mohácsi házakba. Már mindenki nyugodtan pihent, mikor éktelen ropogásra, zajra riadtak. Ahogy kitekintettek az ablakon, ördögi pofájú szörnyeket pillantottak meg.
Fejvesztve menekültek el Mohácsról.

Most nem a felvonulásra, hanem a készülödésre voltunk kivácsiak.
Beszélgettünk a török világról. Az akkori faluról, hogyan nézhetett ki. Szerencse, hogy szinte mindenki járt már Szentendrén a Skanzenben. Valahogy így képzeltük el törökkori magyar falut. 
Innen
Innen

Sok- sok képet néztünk meg. Elsősorban maszkokat és a busók öltözetét, "felszerelésüket". Kolompot, kereplőt, buzogányt. Szerencsére egy igazi maszkot és kereplőt is tudtam mutatani. 
Miután mindenki kikukucskált a maszk igen kis szemein és zörgött- börgött a kereplővel, dolgozni kezdtünk.
Egy kis zenét is hallgattunk. Illetve néztünk is. 
Egy másik feldolgozást is találtam. Nem is tudom melyik tetszik jobban. Az első talán időtakarékosabb. A másodikat a fölsősök biztos imádnák. Ki is próbálom!
A szövege szinte pontosan a monda szövege.

Kárpátia  Busó rege dalszöveg

Egy rejtelmes kis sziget, mit jótékony köd fedett,
A régmúlt időknek korát idézi meg.
Hol minden kis szegletet a nád és mocsár belep,
Új otthonra lelt ott a bujdosó sereg.

A túlparton lánc csörög, az ocsmány török röhög,
S gályára száll sok-sok elrabolt kölyök.
A bosszúra szomjazó megannyi szigetlakó,
Tengernyi könnyét viszi a nagy folyó.

Héj-héj! Süvít a szél. Héj-héj! Hosszú a tél.
Héj-héj! Recseg a jég. Héj-héj! Közel a vég.

Már égnek az őrtüzek, forr bent a gyűlölet,
S az est kék ködéből kilép egy ősz öreg.
A vénség pipára gyújt, a füstből kövéret fújt,
Hangjának érce a téli égre zúg.

Ej, ne keseregjetek, egy jelt kell kövessetek,
A fénylő viharból vitéz jön értetek.
Meglesz jutalmatok, csak fegyvert kell fogjatok,
És vérrel kifestett maszkot faragjatok.

Héj-héj! Süvít a szél. Héj-héj! Hosszú a tél.
Héj-héj! Recseg a jég. Héj-héj! Közel a vég.

A jóslat egy éjszakán oly sok hosszú év után,
Vihartól kisérve végleg valóra vált.
Arany vértbe öltözött lovas állt a fák között,
És intett: Utánam! Csatába, ördögök!

Száz csónak útra kel az elszánt legényekkel,
Maszk rejti arcuk, kezükben bot figyel.
Hej, török, itt a vég, szaladj, fuss az életért,
Mert eljöttünk érted, fizetsz ma mindenért.

Héj-héj! Süvít a szél. Héj-héj! Hosszú a tél.
Héj-héj! Recseg a jég. Héj-héj! Közel a vég.

Rémséges maszkban jönnek, ördögszekéren ülnek,
Kolomp húzza a bundájuk, lóbálják nagy buzogányuk.


Olajpasztellel és festékkel dolgoztunk. Igazából hagytam, válasszanak. Sokan festenek szívesen.
A legnépszerűbb téma a maszk volt. Született több remek kép az eseményekről is, de a maszkok vittek mindent!
 

 












1 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes, nagyon tetszik. Az ábrázolások elbűvöltek. Örültem a mesének is. Köszönöm hogy itt lehettem.

    VálaszTörlés