2018. január 29., hétfő

Dobj egy maszkot!

 

Itt van a farsangi szezon, az álarcok és a maszkok már a könyökünkön jönnek ki! De minden osztályban kell ilyesmit készítenünk!

Aztán eszembe jutott! Az egyik kedvenc blogomon láttam még a nyáron egy szenzációs bejegyzést. Az ugyan nem maszkokról szól, de a készítés menete nagyon- nagyon klassz! 
Mészáros Zsuzska Design és építészet gyerekekenek (alias designped) című blogjáról beszélek. Érdemes nézegetni! Csak halkan jegyzem meg, itt semmiféle sablont nem találni.
A "Dobj egy vázát" című bejegyzése fogott meg (most). 
Erre a mintára dolgoztunk. A lényege, hogy a gyerekek kapnak egy táblzatot, ebben a dobókocka számaihoz képek vannak kapcsolva. Minden dobás egy- egy képi elemet ad. Ezekből kell felépíteni a képet.
Elkészítettem a táblázatot, a dobókocka számaihoz formákat társítottam. Arcformát, szemet, orrot...stb. Sokféle formát próbáltam összeszedni.
Ezt a táblázatot nyomtattam ki . Ezzel dolgoztak a gyerekek.

A gyerekek dobókockával dobtak, és amit kaptak, azokból az elemekből rajzolták meg a maszkot.
Végül szinezték, néhányan festették.
  
 

 

 


 

 

 


 

 



Mivel nagyon tetszett nekik, és még idő is volt, többet is készítettek. 











2018. január 23., kedd

A busójárás mondája


Többször készítettünk az évek alatt busómaszkokat. Idén előástam egy mondát a busójárásról. Igen, ástam, mert mire rátaláltam sok- sok oldalt kellett átnéznem. Mondjuk, érdekes volt. Sok információt, tényt és találgatást olvastam.


Busójárás mondája


A mohácsi csatát követően a törökök egyre nagyobb területen telepedtek le. Egy idő múlva már a gyerekeket is elrabolták. A fiúkból janicsárokat, a lányokból háremhölgyeket neveltek. A mohácsiak egyre többen kényszerültek búvóhelyet keresni a Mohácsi- sziget mocsaras, nádas vidékén. A szigeten gyűltek össze.
A török még nappal is félt erre a területre bemerészkedni. A menekültek egyre bátrabban kezdtek viselkedni. Már nappal is mutatkoztak, esténként tüzet rakva beszélgettek. Ahogy haladt az idő, egyszer csak az esti, tűz melletti beszélgetés alkalmával megjelent egy igen öregember. Így szólott hozzájuk:
-          Ne keseredjetek el! Mindnyájatok élete meg fog változni! Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez.  Ti fogjátok kiűzni a kontyosokat! Jelet fogok küldeni számotokra, amikor elérkezett az idő. Készüljetek fel a harcra, készítsetek különféle fegyvereket fából, faragjatok magatoknak fűzfából rémisztő álarcokat, álljatok harcra készen mindenkor! A jel egy viharos éjszakán érkezik mindannyitoknak: aranyos ruhába öltözött vitéz képében, rémisztő álorcában.
Ezzel, ahogy jött, úgy el is tűnt a vénséges vén apóka.
Az emberek nem győztek csodálkozni, mi is történt… Másnap nekifogtak a készülődésnek. Fegyvereket, álarcot, öltözéket készítettek, és vártak. Vártak évek hosszú során keresztül. Már rég a sziget fáinak tövében pihentek azok, akik még látták a tűz mellett az aggastyánt, amikor egy rettenetes vihar alkalmával úgy éjfél felé ott termett az aranyos ruhás, délceg lovag.
Némán intett: utánam!
Erre mindenki felkerekedett.
A törökök a vihar alatt behúzódtak a mohácsi házakba. Már mindenki nyugodtan pihent, mikor éktelen ropogásra, zajra riadtak. Ahogy kitekintettek az ablakon, ördögi pofájú szörnyeket pillantottak meg.
Fejvesztve menekültek el Mohácsról.

Most nem a felvonulásra, hanem a készülödésre voltunk kivácsiak.
Beszélgettünk a török világról. Az akkori faluról, hogyan nézhetett ki. Szerencse, hogy szinte mindenki járt már Szentendrén a Skanzenben. Valahogy így képzeltük el törökkori magyar falut. 
Innen
Innen

Sok- sok képet néztünk meg. Elsősorban maszkokat és a busók öltözetét, "felszerelésüket". Kolompot, kereplőt, buzogányt. Szerencsére egy igazi maszkot és kereplőt is tudtam mutatani. 
Miután mindenki kikukucskált a maszk igen kis szemein és zörgött- börgött a kereplővel, dolgozni kezdtünk.
Egy kis zenét is hallgattunk. Illetve néztünk is. 
Egy másik feldolgozást is találtam. Nem is tudom melyik tetszik jobban. Az első talán időtakarékosabb. A másodikat a fölsősök biztos imádnák. Ki is próbálom!
A szövege szinte pontosan a monda szövege.

Kárpátia  Busó rege dalszöveg

Egy rejtelmes kis sziget, mit jótékony köd fedett,
A régmúlt időknek korát idézi meg.
Hol minden kis szegletet a nád és mocsár belep,
Új otthonra lelt ott a bujdosó sereg.

A túlparton lánc csörög, az ocsmány török röhög,
S gályára száll sok-sok elrabolt kölyök.
A bosszúra szomjazó megannyi szigetlakó,
Tengernyi könnyét viszi a nagy folyó.

Héj-héj! Süvít a szél. Héj-héj! Hosszú a tél.
Héj-héj! Recseg a jég. Héj-héj! Közel a vég.

Már égnek az őrtüzek, forr bent a gyűlölet,
S az est kék ködéből kilép egy ősz öreg.
A vénség pipára gyújt, a füstből kövéret fújt,
Hangjának érce a téli égre zúg.

Ej, ne keseregjetek, egy jelt kell kövessetek,
A fénylő viharból vitéz jön értetek.
Meglesz jutalmatok, csak fegyvert kell fogjatok,
És vérrel kifestett maszkot faragjatok.

Héj-héj! Süvít a szél. Héj-héj! Hosszú a tél.
Héj-héj! Recseg a jég. Héj-héj! Közel a vég.

A jóslat egy éjszakán oly sok hosszú év után,
Vihartól kisérve végleg valóra vált.
Arany vértbe öltözött lovas állt a fák között,
És intett: Utánam! Csatába, ördögök!

Száz csónak útra kel az elszánt legényekkel,
Maszk rejti arcuk, kezükben bot figyel.
Hej, török, itt a vég, szaladj, fuss az életért,
Mert eljöttünk érted, fizetsz ma mindenért.

Héj-héj! Süvít a szél. Héj-héj! Hosszú a tél.
Héj-héj! Recseg a jég. Héj-héj! Közel a vég.

Rémséges maszkban jönnek, ördögszekéren ülnek,
Kolomp húzza a bundájuk, lóbálják nagy buzogányuk.


Olajpasztellel és festékkel dolgoztunk. Igazából hagytam, válasszanak. Sokan festenek szívesen.
A legnépszerűbb téma a maszk volt. Született több remek kép az eseményekről is, de a maszkok vittek mindent!
 

 












2018. január 16., kedd

Téli álom


Fantasztikus ötlettel talákoztam egy Facebook csoportban! Egy kolléga töltött fel remek képeket a téli álmukat alvó állatokról. Mint kiderült eredetileg L. Ritók Nóra ötlete.  
A csoportba feltöltött képek nagyon tetszettek. Csak az lepett megy, hogy a képeknek azonos volt a kompoziciója. Ami nagyon érdekes volt. A kompozició.  Ez néhány kérdést felvet bennem. Az összes gyerek miért alkalmazta ezt? Senkinek nem volt más ötlete? Vagy ez volt a feladat? Egy ilyen, érdekes kompoziciós megoldás alkalmazása?
Nagyon- nagyon jók voltak!
Úgyhogy mi is megcsináltuk a két harmadik osztállyal. A "Megérkezett a tél", most aktuális feladatsorba szépen beilleszthető.
Az órát azzal kezdtük, hogy megnéztünk jó pár fotót-  A gyerekek feladata az volt, hogy megtalálják mi a közös a képekben.
Csak ezek után néztünk meg néhány illusztrációt. Hogyan látják a művészek ezt a témát.
Cathy Connolley: Amikor a nap felkel
Kristiana Parn

Innen


Catherine Hyde festményei közül is néhányat levetítettem.
Catherine Hyde




Catherine Hyde

Catherine Hyde

Egyetlen egy dolgot nem néztünk meg, a már említett feltöltött gyerekrajzokat. Nem gondolom, hogy jó ötlet lenne már elkészített gyerek munkákat kitenni mintának. Lemásolja mindenki, és így születnek az egyforma órai produktumok. De ugye nem ez a rajzóra feladta. 

A technikáról nem sokat beszéltünk. Igazából már nem is volt értelme, annyira izgatottak és türelmetlenek voltak, hogy hagytam dolgozni őket.
 

 

 

Hogy mennyire másolnak? Megnéztünk néhány illusztrációt az óra elején. Többek között Cathy Connolley: Amikor a nap felkel című munkáját is. 

Nem hagytam kivetítve, nem beszélgettünk többet erről a képről mint a többiről- És mégis...
Ne gondoljuk, hogy a gyengébb, kevésbé kreatív gyerekeket ragadja meg ennyire egy- egy műalkotás, illusztráció vagy fotó. 
Ezért is nagyon nem jó, ha kész gyerekrajzot (pláne ne a tanító néni mintául szolgáló rajzát) tesszük ki mintának. Megköti őket. Azon kívül, hogy azt hiszik ez a jó, a követendő példa. 
Nem ez a rajzóra feladata. Szárnyalni kell! Én csak az eszközt adom a kezükbe.