2017. június 24., szombat

A pitypang meséje- meseillusztráció




A múlt órán elkezdett feladatsor (azt hiszem, ez a projekt munka lánykori neve) következő feladata.
A pitypang remek téma. Sok- sok öletünk van. Olyan mint a macska. Ott van mindenütt, lassan már észre sem vesszük, pedig...
Ezeket az ötleteket meg is beszéljük. Hagyom, hogy eltérítsenek az ötleteikkel. Néhány évi munka után már könnyű "váltani". Ráadásul remekebbnél remekebb ötletekkel állnak elő. Csak győzzünk választani. Ezért is áll elő az a helyzet, hogy évről- évre, osztályról- osztályra, más és más feladatok kerülnek be a pitypangos feladatatok közé. Nagy segítség, az  évek óta gyűjtögetett és mappákba rendezgetett "szemléltető " anyag. Bármikor előszedhető, bővíthető, átrendezhető.
Idén a tanulmányrajz után egy meseillusztrációt, egy pitypangos mezőt és egy Pitypangtündért szeretnénk alkotni. Pillanatnyilag ez az elképzelés.



Tompa Mihály: A pitypang meséje


A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók.

A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres — mert irigy volt ez a kerti rózsa. Irigyelte a viola édes illatát. Azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.

A virágok tündére jószívű volt, amint az egy tündérhez illik. Megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes violát. A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani. A liliom élesebb kardokat kért. Az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna.

A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt. Rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat. Lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé az erdőben.

Így történt, hogy meglátta az út szélén a porban virító pitypangot.
Megállt előtte:
— Mondd, kedves pitypang, nincs valami kérésed, parancsod?
A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.
— Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek?
Nem, a pitypang nem kívánt semmit, de amikor a tündér továbbment, felsóhajtott. Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:
— Talán mégis szeretnél kérni valamit, pitypang?
— Hiába minden, tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni — mondta a pitypang. — Messze földről kerültem ide, ebbe az országba. Meggyökereztem itt. Tudom, hogy soha többet nem láthatom a hazámat. De ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyermekeim elmehetnének... de hát azoknak sincs szárnyuk!
Gondolkozott egy kicsit a tündér. Mert csodatevő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái — a termésbóbiták — ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, repíti őket hegyen-völgyön át. Messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik-másik fia, lánya visszaröpülhet a régi, elhagyott hazájába is.


Mitől is érdekes? 
A tündér egy szép, érdekes mesebeli lény. A virágok reálisak. 
Ezeket a kerti virágokat, a nevüket legalább is ismerik. De, pl. az estikét és a violát annyira nem. Ezért megnézzük ezeket. Összeállítottam képeket, sokat, sokfélét, amiket hagyok is kivetítve. Lehet válogatn, kinek melyik tetszik. Azt tapasztaltam, hogy ha egy- egy képet vetítek csak, folyamatosan megy a kéricsélés, hogy ezt, vagy azt mutassam meg ismét. Ezért döntöttem, úgy hogy hagyom kivetítve ezt az összeállítást Egy idő múlva már nem is kell.
A tündérről beszélgetünk kicsit, de nem vetítek képeket. Majd.... erre is lesz lehetőség.
A helyszíneket csak megemlítjük. Kert, kerti ösvény, erdő széle...
Vegyes technikával alkottak, pontosabban, zsírkrétával és vízfestékkel, a pitypang termését gyertyával rajzolták. De hacsak a kréta vagy a festék mellett döntöttek, az is jó.
És ahol se kert, se tündér? Ott maga a beteljesült varázslat.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése