2016. február 7., vasárnap

Sablonnal vagy sablon nélkül

Évekig ez így fel sem merült bennem. Aztán beléptem egy közösségi oldalon egy rajzot (is) tanítók csoportjába. Igen nagy létszámú csoport, 6000 tagot is meghaladja a létszáma. Elkötelezett, lelkiismeretes tanítók a tagjai. Olyanok, akik folyamatosan fejlődni szeretnének. Keresik a jó megoldásokat. Pont ez ami elkeserít. 
Mivel rajzot tanítok, az elmúlt években a közoktatás minden színtjén volt/van alkalmam tanítani (oviban nem) azt gondoltam hasznos lehet- lehetek.
Most ismét gyakorló  iskolában, alsóban és fölsőben is tanítok. És mert gyakorló iskola, a rajztanítás gyakorlatával is foglalkozhatok az egyetemisták tanítási gyakorlatán. Természetesen ez magával hozza a tantárgy pedagógiáját is. 
Azt gondoltam, hogy ha a legkisebbektől kezdve, a rajz érettségin keresztül az államvizsga tanításig benne vagyok, ismerem, csinálom, akkor jó rálátásom van a rajztanításra.
Hát van! 
És elkeserítő amit látok! Igaz, sok remek példát is megismertem! Ezért maradok a csoport tagja. (Aztán ki tudja, lehet hogy kizárnak.) A többség a netről letöltött sablonokat és színezőket, és ezeket felhasználását mutatja meg. Látványos feladatok másolatát. 
Ez lenne az alsós rajztanítás lényege? A legfogékonyabb életkorban sablonokat, előre kinyomtatott színezőket adok a gyerekeknek? Vagy más gyerekek rajzait másoltatom? Az a cél, hogy tucatnyi egyforma rajzocska szülessen? Tényleg a szabad, önfeledt alkotást örömét akarom elvenni? 

Tegnap láttam egy videót, ez megerősített abban a hitben, hogy van értelme az általam jónak vélt munka folytatásának.
Mi is  ez a szerintem "jó munka" a rajztanításban? Mi a feladatom, mi a rajzot tanító feladata? 
Az inspirálás, az alkotás vágyának felkeltése. Az alkotás örömének megtapasztalása.
Ehhez eszközöket kell adnom a gyerekek kezébe. Ismereteket is, amiket aztán szabadon használhatnak.
Tudatos tervezés kell, ami elég rugalmas, aminek a segítségével együtt bejárhatunk egy utat. A látványtól a képig. 
És ez nem a sablon, és nem a kinyomtatott színező lap. Nem a "gyorsan ötleteket, a holnapi Márton- napra/farsangra/stb-re". És nem az internetről begyűjtött, amúgy remek ötletek, amiket csak a szépsége/ötletessége miatt valósítunk meg. És nem azért mert egy rajzi probléma megértésére ad remek megoldást.  Csak azért mert tetszik, mert nincs jobb ötletem vagy mert így egyszerűbb. Esetleg nincs koncepcióm, honnan hová szeretnék eljutni és milyen úton.
Az internetről remek ötletek, technikákat lehet összeszedni. Érdemes is. De ez nem azt jelenti, hogy ezeket kritikátlanul használom is. Sok amerikai művészetoktató, rajztanár honlapját nézhetjük meg. Szuper rajztermekkel, anyagokkal, jobbnál- jobb ötletekkel ismerkedhetünk meg. De azt is látnunk kell, hogy az amerikai rajztanítás más alapokra épül, mint a mienk. Ezeket az anyagokat a saját munkánkba is érdemes beépíteni. Csak végig kell gondolni, hogy hová és miért.

A kérdés, sablonnal, vagy sablon nélkül?
Sablon nélkül! 
Biztos?
Mindig?
Kell a sablon?
Előre nyomtatott lapok? Mint a kifestő könyv?
Jó az? Kell az?
Nem, nem és nem!
Biztos? 
Nincs olyan feladat ahol remekül beválik?


Sokáig azt gondoltam, hogy a rajzórákon nincs helye a sablonoknak, az előre kinyomtatott színezőknek. Azt nem tartom elfogadható gyakorlatnak, hogy az internetről letöltök és kinyomtatok mindenféle "szinezőt" és ezt színezgetjük rajzóra címén.
Aztán rájötem, hogy mégiscsak van létjogosultságuk. Vannak olyan feladatok, ahol sokat segítenek és nem kötik gúsba a gyerekek fantáziáját.
Mondjuk még segítenek is. 


Sablont (alaklemezt) nagyon ritkán használok. Azokat is én rajzolom meg. De előrenyomtatott "szinezőket" használok időnként, egy- egy feladatsort lezáró tervezésnél például. De soha nem használok ilyet csak azért mert tetszik, mert így egyszerűbb. Csak egy- egy feladatsorba beépítve.
Ezeket a tervezéseket tanulmányrajzok előzik meg, ahol a cipő, sapka... formáját, testességét tanulmányoztuk. Segítségként használom a nyomtatott lapokat. 

Innen
Innen
Innen


Innen
Innen
Innen



Tizedikesekkel is dolgoztunk így. Az pop art-tal ismerkedtünk. Az pop art-tal mint stílusirányzattal, neves képviselőivel. Csak ezekután álltunk neki a "színezőnek". 
Innen
Innen

Innen
Ilyen és ehhez hasonló feldolgozások, véleményem szerint még beleférnek. Már csak azért is, mert az így megismert korstílusok, stílusirányzatok jobban megmaradnak. Maradandóbb élményt nyújtanak.
Ezeket ötödikes, hetedikes  és tizedikes gyerekekkel készítettük. 
Alsósokkal nem használok ilyen színezőket rajzórán. Nincs szükség rájuk! 

2 megjegyzés:

  1. Gratulálok munkáidhoz, írásaiddal nagyon egyetértek! Minden már az oviban elkezdődik. :) Örömmel venném ha megnéznéd és szeretettel várlak tagként a januárban induló blogomba. Üdvözlettel: Tünde
    http://kooperativmuhelymunkak.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      A blogodat ismerem, nagyon jónak találom! Fel is iratkoztam a követőid közé!

      Törlés